Abstract
A belsõégésû motorok igénybevétele terhelésállapotok intenzitása, magas motorhõ mérséklet, hidegindítások száma, külsõ szennyezõk és üzemi folyadékok bejutása,... alapvet õ en meghatározzák a motorolajok élettartamát. Ha a motorélettartam maximális elérésére törekszünk, akkor a motorgyártók által el õírt -átlagos terhelési viszonyok mellett meghatározott - szervizciklusok gyakran jelent õ s módosításra és üzemállapot függõ korrekciókra szorulnak. A terheléssel arányos, optimális szerviz-intervallumok megállapítása lehet õ vé teszi, hogy nem kötött id õ pontok, hanem az elhasználódás mértéke határozza meg a szervizmunkák esedékességét. Ez a rendszer jelent õ s költséghatékonysági el õ relépést tesz lehet õ vé, különösen a jármû flotta üzemeltet õkkörében. Az ún. rugalmas karbantartási rendszerek filozófiája szerinti üzemeltetés, szervizelés napjainkban fokozott igényként lép fel az áru- és személyszállítás területén. Ezen túlmen õena motor-ken õ anyag rendszer fejl õ dése lehet õvé teszi, hogy a csereperiódusok a korábbiak többszörösére egyes estekben akára 100.000 km-re - bõvüljenek, a bõvülési lehetõ ségek mellett mégis maradnak olyan nem tervezhetõ és közvetlenül nem érzékelhet õ korlátozó tényez õ k, amelyek a motor üzembiztonságát veszélyeztethetik. A megoldás a motorolaj elhasználódási folyamatának kifinomult és közvetlen nyomon követése. Ehhez olyan jellemz õ t kell találnunk, amely erõs korrelációt mutat a leépülés kémiai-, fizikai folyamatával, így az eddigi eljárásokkal ellentétben nem csak indirekt módon a terhelésállapotok mértékébõl vonhatunk le következtetéseket. A módszert a fedélzeti informatikai rendszerbe integrálva beszélhetünk fedélzeti olajállapot-figyelõ rendszerrõl.